Inspiráló történet egy fiatal lányról, sportolóról, aki hatalmas utat járt be saját célja érdekében. Az emberi elszántság hegyeket képes megmozgatni, erről tett tanúbizonyságot Gréta is, olvassák szeretettel gondolatait.

"15 éves lány vagyok és floorballozok. Valószínűleg sokan nem ismerik ezt a sportágat, de nekem nagyon sokat jelent! Általános iskolás koromban kezdtem el, ma már 10 éve űzöm és még mindig nagyon szeretem. Bár nem olimpiai sportág, de világbajnokságot ugyanúgy rendeznek belőle.

14 évesen tudtam meg, hogy U19-es válogatott tag vagyok és jó esélyem van utazni Svájcba, a világbajnokságra! Mindennél boldogabb voltam, mert kislány korom óta álmodtam arról, hogy világversenyen szerepeljek.

A felkészülés során 2017.05.22-én megsérültem egy átlagos tesiórán... Jöttek a mentősök és elfuvaroztak a Heim Pál kórházba, ahol "csak" annyit mondtak, hogy sima rándulás. 

Még mindig hálás vagyok anyukámnak, hogy ezt nem hagyta ennyiben, mert a bokám hatszorosa volt önmagának. 

Egy kedves ismerősünk által kerültem Székesfehérvárra, dr. Mohácsi Jánoshoz, ahol MRI készítettek az enyhén bedagadt bokámról. Így tudtam meg, hogy 3 szalagom részlegesen elszakadt + az egyik izmom is sérült + a belső csontomban apró repedések, törések keletkeztek. 

Lelkileg itt törtem össze teljesen. Tele volt a fejem negatív gondolatokkal, például, hogy 1 év múlva nem játszhatok majd a világbajnokságon és nem válhat valóra az álmom.

A doktorúrék ajánlottak egy gyógytornászt és ha mondhatok ilyet életem legjobb döntése volt, hogy elmentünk Deákné Molnár Ágneshez! Nagyon sok szeretetet, törődést és hitet kaptam.  A legnagyobb dolog, amit ott nyertem, az a mérhetetlenül nagy erő a küzdelemhez és motiváció, amit mások történetéből és egy festményből merítettem. A mai napig emlékszem a lányra, aki a lépcső előtt áll és próbálja megmászni a hegyet és felérni a csúcsra. Nekem sikerült felérnem a tetejére 1 év alatt. A világbajnokságra majdnem teljesen jó bokával mentem ki és végig tudtam játszani a meccseket kisebb fájdalmakkal ugyan, de ép bokával!

Rájöttem, hogy nekem az út volt a fontosabb, hogy honnan hova jutok és nem a végcél.

Köszönet mindenkinek, akik hittek bennem, segítettek és támogattak, nélkülük nem lennék ott a lépcső tetején! 

Odor Gréta"